A betegség, mint metafora

Felhasználó értékelés
Nagyon rosszNagyon jó 

Egyik kedvenc íróm Milan Kundera. Mindig szerettem a szokatlan élethelyzetekről szóló írásait, mert emocionális tartalmukkal maradandó emlékképeket hagytak bennem emberi sorsokról, a történetekből levonható tanulságokról. Azonban bevallom, sokáig eszembe sem jutott, hogy bármilyen kapcsolat létezhet a szépirodalom, mint művészet és a betegségek, illetve a gyógyítás között. Egészen addig, amíg Horváth Katalin dr. és Bóna László Homeopátiás Gyógyművészség című könyve a kezembe nem került. Korábban a homeopátiáról a köztudatban általánosan jelen lévő fogalmaim voltak, mint a hasonlósági törvény, a potenciálás, és hogy Dr. Samuel Hahnemann orvos nevéhez fűződik alap-törvényeinek rendszerbe foglalása.

James Tyler Kent Hahnemann egyik követője volt, a múlt század egyik legnagyobb homeopata orvosa. „Aki zavarosan gondolkodik, az rendszertelenül él, és zűrzavaros gondolkodása és életmódja által megbetegíti saját magát. Hahnemann ezt a megzavart mentális állapotot tekinti a legfontosabbnak, minden tanításában azt hirdeti, hogy a legtöbb figyelmet a mentális állapotnak kell szentelnünk. Azokon a jelzéseken kell kiindulnunk, amelyek megmutatják az elmének a betegség kezdetét, ami nem más, mint a kórjelekkel és tünetekkel reprezentált mentális rendezetlenség, ennek előrehaladtával a betegség egyre durvább manifesztációi jelennek meg” (James Tyler Kent: Előadások a homeopátia filozófiájáról. Ford.: Kocsis Edit).

„Tehát Kent is, akárcsak Hahnemann, a betegség okát az ember egész lényében látták meg, az egyes testi tüneteket egy egységes organizmus diszharmonikus működésének jeleként. Eszerint egy ember tünetei egyetlen összefüggő kép részei, vagy egyetlen szöveg betűi. Ha lehet a betegségnek okot találni, akkor az ok az ilyenformán az ember személyiségének „talajában” található diszharmónia, ami a szervezetet hibás működésre állítja rá vagy át, és ezeket tünetek képében manifesztálja.”(Homeopátiás Gyógyművészség, Horváth Katalin dr. – Bóna László, Homart – Budapest, 1999)

A keleti tradicionális orvoslás az emberi szervezetet egy kozmikus energetikai rendszer részeként szemléli, és a betegségek tüneteit energetikai blokkok kialakulásaként értelmezi. A tünetek ott keletkeznek, ahol az energia nem tud szabadon áramlani, a gátak mindig az adott egyénre jellemzőek, az ő sorsából, személyes történetéből fakadnak.

Ezzel a felfogással ellentétben a nyugati modern ember sokszor nem magában, hanem külső, tőle függetlenül, váratlanul jelentkező tényezőkben - például fertőzésekben, stresszben, fronthatásban - keresi a betegségek okát, vagy azt mondja, hogy a teste nem volt felkészülve, túl gyenge volt az immunrendszere. A hibát tehát nem sorsában, gondolkodásában, érzelmeiben, élete talajában, ahogy Kundera nevezi, a „Grundjában”keresi.

A cseh író így határozza meg a Grundot: „Legeslegbelül mindnyájunkban van egy ilyen ok, egy ilyen Grund, amely cselekedeteink állandó előidézője, talaj, amiből sorsunk nő ki. Minden figurámnál megpróbálom kitapintani ezt a mélyen rejtőző Grundot, és mindinkább erősödik bennem a meggyőződés, hogy a Grundnak metafora jellege van.”

Bóna László homeopátiás tanácsadó kérdései nyomán mindenkinek a saját története bontakozik ki, amíg felszínre nem kerül „Grundja”, amely életének lényege, a betegség képében jelentkező tünetek mögött rejtőző alapmotívumok együttese. Tehát nem az a kérdés, hogy kinek milyen egészségi problémája van, hanem hogy mi az életének a metaforája, az önmagáról alkotott központi hiedelme. „Az ember csakis az őrá jellemző hiedelemvilágtól elválaszthatatlan, ez működteti érzéseit, cselekedeteit, szíve, légzése, vérkeringése ritmusát.”A beszélgetés során feltárul az egyén aktuális állapotának összképe. „A beteg szervezetének leggyengébb pontjain lesz beteg, vagyis épp a gyenge pontok reprezentálják azokat a lelki, szellemi területeket, ahol a beteg nem tud megfelelni egy legyőzendő akadálynak, ahol valamit tévesen gondol, rosszul működik, hibás metaforákat képzel saját élete központjának. Vagyis a tünetek azokat a területeket jelezhetik, arról hozhatnak üzeneteket, hol és mit kell megváltoztatni ahhoz, hogy a teljesség helyreálljon, hogy az élet a teljesség felé törekedve legyen képes folytatódni. A betegség e szerint segítő információ a tökéletesség és harmónia elérésére.” Egy embernek a betegségeiből álló élettörténetét magának kell tudnia elolvasni ahhoz, hogy élete kiteljesedjen. Hahnemann szerint a gyógyítás művészetének legalapvetőbb feltétele, hogy a gyógyító képes legyen a beteg ember tüneteit, „kórjeleit”, vagyis a belső állapotát reprezentáló üzeneteit úgy megérteni, mint egy összefüggő szöveget –mondhatnánk regényt. Igy kapcsolódik össze a gyógyítás és a művészet az emberi sorsok talajának, metaforájának feltárásában.


A homeopátia feladata
„A homeopátia szerint amit általában „betegség”-nek neveznek, az a valóságban a szervezet saját törekvése normális funkcióinak visszaállítására. Valamely betegségben szenvedő egyén panaszai nem a betegség tünetei, hanem a szervezet öngyógyító törekvésének jelei, a szervezetnek a károsító hatásra adott reakciói. A hagyományos, vagy akadémikus orvoslással ellentétben a homeopátiában az erőteljes, jól kifejezett tüneteknek örülünk – hiszen ezek azt jelzik, hogy az életerő képes kiválasztani azt a tünetet, azt a fajta védekező mechanizmust, amely aktuálisan a legjobb. A tünetek időben megelőzik a szervek strukturális elváltozásait. A homeopátiának az a feladata, hogy támogassa a szervezet tünetek által jelzett öngyógyító törekvéseit. Olyan szabályok együtteséről van szó, amelyek szigorúan meghatározzák annak a gyógyszernek a kiválasztását, amely a lehető legrövidebb, legkíméletesebb és legbiztosabb módon segít a betegnek egészsége helyreállításában.”


A homeopátia alapítója:
„Dr. Samuel Hahnemann német orvos (1755-1843) nevéhez fűződik a homeopátia alaptörvényeinek rendszerbe foglalása a 19. század elején.”

A homeopátia alaptörvényei

A hasonlósági törvény:
„hasonló a hasonlóval gyógyítandó”
„..az adott beteget az a szer fogja meggyógyítani, amely egy egészséges embernek nagy mennyiségben beadva az előttünk álló beteg tüneteihez hasonló tüneteket váltana ki, hasonló szenvedést okozna neki.”

„ ..ami nagy mennyiségben méreg, az (igen) kis mennyiségben gyógyít!”

Az egészséges embereken végzett gyógyszervizsgálat:
„Egy-egy homeopátiás szer hatóterületét (azaz, hogy mely szervekre, szövetekre, funkciókra hat és milyen irányban) a homeopátiás iskola úgy állapítja meg, hogy a vizsgálni kívánt szer igen kis adagját bizonyos időn keresztül – hetekig vagy hónapokig – egészséges személyeknek adagolja. A világon a legtöbb szubsztancia – legyen az növényi, állati vagy ásványi eredetű – egészséges embereken kiváltja a csak rá jellemző, egészen specifikus és sajátságos tünetek csoportját, ha kellő mennyiségben és elég hosszú ideig adagoljuk.”

Potenciálás:
„A potenciálás egy egyszerű eljárás, amely során a kiindulási szubsztanciát (az úgynevezett őstintúrát) lépésenként hígítják és ugyanakkor mechanikai energiát közölnek vele: összerázzák vagy összedörzsölik. Ezáltal kibontható, hatékonyabbá tehető, felébreszthető a növényekben, ásványokban és állati eredetű anyagokban szunnyadó erő, mely főleg az életenergiákra, a szervezet saját regenerációs erőtartalékaira fejti ki hatását. Ez az erő a dinamizálással egyre fokozódik, míg a matéria csökken. Az életműködéseinket szabályozó dinamikus energiák csak olyan szubsztanciákkal szabályozhatók, amelyek mennyiségileg és minőségileg összemérhetők velük: erre a célra születtek a potenciált, tehát energiában, jelértékekben gazdag gyógyszerek.”

(Forrás: Homeopátiás Gyógyművészség, Horváth Katalin dr. – Bóna László, Homart – Budapest, 1999)

Bóna László író, homeopátiás tanácsadó, számos irodalmi esszékötet és homeopátiás könyv szerzője. A Homeopátiás Gyógyművészeti Társaság alapítója és vezetője. E mellett a Waldorf Óvodapedagógiai Képzés tanára, valamint az Alternatív Cirkusziskola tanára, cirkuszszínházi előadások rendezője.

PARTNEREK

Közelgő események

No current events.

Kövesd a főnixmadarat!

SFbBox by afl odds